Bejegyzések

Hány az annyi?

Kép
A ma reggeli kávémmal és egy cikkel sikerült emelni a vérnyomsom. Lehet, hogy reklámozom ez által, de itt a cikk és alatta a kommentek:http://www.nlcafe.hu/csalad/20170320/egyke-csalad-gyerekvallalas/#comment-3217911450
Egyszóval, aki nem olvassa és rongálja magát ilyenekkel.A cikk arról szól, hogy ő miért vállal csak egy gyereket. Szíve joga.Mindenki döntse el, hogy mennyi gyerek fér az életébe. Mennyit tud ideggel bírni. Mennyit tud finanszírozni a lelkiismerete szerint. Mennyi gyerekre vágyik. Magánügy. Ne szóljunk bele mások életébe!Ha gyermektelenül szeretne élni, éljen úgy. Ha egy gyerkőcke fér bele, akkor úgy. Ha 10, akkor meg úgy. Felelős felnőttek vagyunk. Azt hiszem, legalábbis remélem, mindenki el tudja dönteni, neki és párjának hogy jó. Na jó, nem mindenki sajnos. sok a túlvállalás.Ne mások elvárásai miatt szüljünk. Magunk miatt.
De nem is ezen akadtam ki. Hanem ahogy a "kedves" cikkíró és pár társa kikiáltotta a több gyerekes családokat csókra, szociális segélyre,…

Pihenő nap

Kép
Minden reggel eldöntöm, hogy ma pihenő napot tartok maszatkával. 
Márpedig a reggelek korán kezdődnek és az éjszakák későn végződnek.
Jó lenne egy összebújós, beszélgetős, semmittevős nap...
Aztán ahogy indul a reggel, végül "nem" csinálok semmit.
Lányokat ovira készítem, beágyazom a számos ágyikót, kiszellőztetek, elpakolom a szennyest, akkor már elindítok egy mosást, elpakolom az előző egy-két-há mosást, összeszedem az elmaradt játékokat, leviszem az éjjeli poharakat, tányérokat, szemetet kiviszem, kipakolok a mosogatógépből, bepakolom a koszost, elmosogatom a kézi mosogatós dolgokat, elporszívózok itt és ott, akkor már felsöpröm a másik lakrészt is, de mosok is föl rögtön, leülök megnézem az üzeneteket, emaileket, blogpostot írok(igaz azt napközben is mindig fejben tervezgetem mikor-miről és mit is írjak, hiába sok a mondanivalóm). Közben baba ébred egyszer-kétszer, éhes, sír, hogy vegyem fel. Fél kézzel csinálom a többi dolgot, ő a másik kezemben vagy a kendő batyumban. Regg…

Anyai elvárások

Kép
Minden nő felé millió elvárás van érvényben. 
Mikor várandós leszel és megszületik a kisbabát, még több kerül a válladra.

Legyél fitt, üde, csinos, ápolt, annak ellenére, hogy sem időd, sem erőd hozzá.
Mert ha nem fogysz le rögtön szülés után/sokat hízol terhességed alatt, akkor elhanyagolod magad és férjed, párod. Nem beszélve az egészségedről. 
Bizonyára sok anyuka megkapta rögtön a kérdést, hogy mikor akar lefogyni? Miért nem sikerült még? Mennyit hízott várandósága alatt? Nem mozgott semmit?
Persze a séród is legyen belőve. Ne kinyúlt mackónadrágba rohangálj otthon, hanem nézz ki valahogy. 
Akik ezt kitalálták, nem tudom hogy léteznek otthon? Magassarkúban, frissen fodrászoztatva, manikűrrel végezd a háztartást? Babádnak biztosan fontos, hogy a hajad hogy áll? Csini szerkóban fog lebüfizni/pisilni/kakilni vagy mi a szösz?
Nem mondom, adjunk magunkra. Legyünk lehetőségekhez mérten tiszták és ha jön valaki ne a legkényelmesebb nacink viseljük, ami kinyúlt, lyukas...
Na de ez a legfontosabb …

Másállapotot a szülészetben

Kép
Szerencsés vagyok. Van három szépséges gyerkőcöm, akik egészségesek!Van három olyan szülésélményem, amire szívesen emlékszem vissza. De nem mindenki ilyen szerencsés. Ez az a téma, amiről beszélni kellene, sőt kell!Kevés nőről tudok, aki elégedett a szülésével, a kórházával, a körülményekkel. Pedig életünk legfontosabb pillanatai ezek! Boldogan kellene visszaemlékeznünk e percekre!
Mindenkinek jár a kiegyensúlyozott lelkületű terhesség, a szülés oly módja, ami anyának-apának és babának jó!Jár az emberséges viselkedés, emberszámba vevés.Mindenkinek jár a tájékoztatás!A választhatóság, hogy ott, azokkal, annyi ideig és olyan testhelyzetben szüljön, ami neki és babának jó!Jár a nem beleavatkozás, csak ha muszáj!
És mindez járhatna nem csak borítékkal, megválasztott kórházzal vagy orvossal, szülésznővel!
Orvos vagy. Nővér vagy. Szülésznő vagy. Csecsemős vagy.Téged is szült valaki. Te is szültél vagy fogsz, ha nő vagy! Te tehetsz a feltételek, álmok beteljesüléséért!Nehéz, olykor nem hálás…

3 gyerekes lét

Kép
3 gyerekkel a :
- nagy bevásárlás felér egy túlélőtúrával Bear Grylls féle módon
- az élet reggelente kaotikus és rohanó
- éjjelente túl rövid(valaki tuti mindig kel)
-  a hangerő nem csak méhdongás a kaptár közepén, hanem diszkó
-  az élet fáradságos, álmosító, hízlaló vagy fogyasztó és tele van logisztikával(nem beszélve a dokikhoz járkálást)
- wellnes van minden nap, mert egy hajmosásnak is tudsz örülni
- az utazás álom, de a rém fajtából(tuti valaki éhes, szomjas, pisilnie kell vagy bekakilt, kikötötte magát, ordít és a legjobb esetben mondókázós vagy alszik mindenki)
- kocsi sosem lehet túl nagy vagy széles(vajon miért nem tudnak 3 gyerekes autót is tervezni normál áron)
- egy hétköznapi séta felér egy konditeremmel a hatvan kismotor, játék, táska cipelése miatt
- egy táskád sem túl nagy, hidd el
- egy nyaralás nem épp pihentető( nem beszélve a belépőkről, amik családként 2+1 vagy 2+2 felállást ismerik csak)

És végezetül 3 gyerekkel az élet háromszorosan BOLDOG. 
Mert háromszor annyi mosolyt,…

Pakolás

Kép
Kezembe kerül Marie Kondo könyve a minimalizmusról.
https://moly.hu/konyvek/marie-kondo-rend-a-lelke-mindennek




Sajnos nem tudok ilyen hideg fejjel, ily módon rendet rakni a lakásban és mindentől megszabadulni. Pedig mennyivel kevesebb takarítani valóm lenne, mennyire egyszerűbb lenne a rendrakás és a 24 órából nem a pakolás tenné ki a felét legalább.
De rengeteg álom, emlék köt minden kis aprósághoz.
Mindenesetre másodjára vágok bele a könyv inspirálására a nagy szanálásnak. Most talán még több dolgot engedek el és szabadulok meg tőle.
Ti mi az a dolog, amitől tuti nem váltok meg?
Nekem három dologtól a legnehezebb megválni. 
Az egyik a baba ruhák, cipőcskék. Mindegyikhez több-kevesebb emlék fűz. De értelme nincs pakolgatnom őket a lakásban. Talán azért párat megtartok...
Aztán az esküvői meghívók, gratulációk, költségvetés, mozijegyek, nyaralós papírkák és hasonló szentimentális apróságok. E téren javulást tapasztalok. már több dologtól sikerült megválnom.
És az utolsó nehéz ügy a könyvek. Re…

Udvariasság...

Rég jártam erre. Ennek millió és millió egy oka van. Elsősorban egy problémásabb terhesség és egy újabb kisemberke érkezése a családba.
Majd erről is írok valamikor és az időhiányról, mi a fontos stb...
De kikívánkozott egy most történt dolog okán valami, továbbá egy másik blogger postja alapján is ez a téma.

Sétálsz az utcán egyedül, kisebb vagy nagyobb gyerekkel, gyerekekkel, betérsz egy boltba vagy máshova. 
Rég nem látott ismerőssel találkozol vagy egy éppen tegnapival, egy boltbéli, majd minden napi találkozós emberrel, a postással vagy mit tudom én... 
A helyzet eddig mindenkinek ismerős. Persze megkérdezik, hogy hogy vagy.
Ilyenkor mit is mondj?
Zúdítsd rá gondod bajod, örömöd, bánatod vagy csak udvariasan válaszold, hogy jól. 
Felötlik benned, hogy vajon tényleg érdekli vagy csak udvariassági formula. 
Meg is hallgatja mondanivalód vagy csak a magáét mondja.
Mit gondoltok, érdemes ilyenkor őszintének lenni, válaszolni?
Mire jó egyáltalán ez az álkérdés?
Tényleg érdekli másokat hogy vagy, …