Bejegyzések

Időben...Vagy sem?

Kép
Szeretek mindenhová időben érkezni.
Régen ez azt jelentette, hogy kicsit szorongásos* lévén inkább jóval idő előtt érkeztem, hogy felmérjem a terepet, szokjam a közeget, megnézzem merre kell menni, kik vannak ott, ismerkedni. És inkább várni 10-20 percet másra, mint rám várjanak. 
Na mármost a mostani helyzetre egy közhelyes mondás jut csak eszembe. 
Régen elveim voltak, ma meg már gyerekeim.

Keményen ellendrukkerek az időben oda éréshez a csemetéim (is).
Érdekes módon tele vagyok a környezetemben olyan emberekkel ráadásul, akik az időt nem így kezelik. 
"Ráérünk még. Oda érünk, ne izgulj. És ha késünk, mi van?Csak pár percet fogunk késni. Úgy is tudják, hogy 3 gyerekkel lehetetlenség oda érni időben. Csak kiszaladtunk kicsit az időből. Még nem vagyok kész. Már csak 2 perc és indulhatunk..."
Szerintem Isten így dolgoztat meg. Próbára teszi a szorongásom, gyorsaságom, türelmem.
Anyukám késős. De sokat szaladtunk a buszhoz, hogy elérjük. Húgom ráérős. Még fel sem kelt suliba menet, mi…

3 gyerek nyaraltatása és Murphy

Kép
3 gyerekkel készültem a nyaralásra. Normális vagyok én? Előtte már egy hónappal terveztem mit kell vinni, mi siklik esetleg félre, mik lehetnek a gondok, bajok. Igyekeztem minden eshetőségre felkészülni.De még így sem láttam előre Murphy törvényeit, amik be is következtek. Na ná!
Szóval pár észrevétel, így nyaralás után. Csak humorosan. Mert azért jó volt, végre 6 év után nem otthon tartózkodni, világot felfedezni és felfedeztetni a gyerekekkel.



- Hiába a gondos pakolás, lista, tuti, hogy így is maradt otthon fontos dolog, nélkülözhetetlen, beszerezhetetlen, irtó drága kis cuccocska.
- Odafelé flottul bepakolsz, visszafelé elvileg kevesebb is a cuccod, de mégsem fér be semmi. De miért?
- Eltervezed, hogy csak egy-egy bőrönd jöhet veletek, felesleges kacat, dolog otthon marad. Így is fél házat bepakolod mégis, ami aztán a hurcolkodásnál megmosolyogtató és irtó nehéz.
- Becsomagolhatsz 100 plüsst is, akkor is az az egy után sír, ami végül otthon maradt. - 3 gyerekkel irtó hosszú, egy fél órás…

Hibás babaruhák

Kép
Gyönyörű, szemet gyönyörködtető és színes, változatos ruhákat lehet már kapni a csemetéknek. De bizony nem egyszer belefutottunk már a használhatatlan kategóriába. Itt nem arra gondolok, mikor kicsi vagy egyszer mosod és kinyúlik, lejön a matrica. Hanem egyéb érdekességek, amikkel találkoztam.




- Mikor a ruha átlapolós, különös módon. Van a normális átlapolós ruha, ami jó azoknak a babáknak, akik nem szeretik ha a fejükön átbújtatnak valamit illetve a szülők kevésbé rutinosak. De mikor csiga vonalban körbe-körbe megy az a fránya patent és nem találod mit hová...

- Zsebek. Mindig zavarba ejtenek. Egy totyogó már értékeli, kincseket tehet bele. De egy újszülött mit tegyen bele? Csak felesleges dudor.

- Kapucni. Nem mondom, ha nincs sapi, hirtelen felhúzni esetleg nem jó. De azon a gombócon próbált a tervező vajon feküdni órákig?

- Bizarr helyeken lévő gombok, cipzárok. A kisbaba napi kb 24 órában fekszik a hasán, hátán, oldalán. Eléggé kellemetlen mikor a kis bőrén megmarad a benyomódás. Biz…

Csúfolódók, tehát vagyok...

Kép
Mindenkinek van olyan ismerőse, barátja, csoporttársa, osztálytársa, vagy akár önmaga, akinek megkeserítette az életét a csúfolódás. Már egész kicsi korban elsajátítják a gyerekek a csúfolódás művészetét. De vajon honnan? Csak tanulhatják, hallhatják valahol. A minap pont meghallottam, ahogy a nagylány a kislányt csúfolja. De azt is észrevettem már, hogy megjegyzést tesz egy kis barátról. Már én is megkaptam tőle, hogy nagy a fenekem, még ha így is van, nem hangoztatjuk(Ó a gyermeki őszinteség) Elítélendő dolog a csúfolódás. Rögtön leültem vele megbeszélni a dolgokat. De már mini lányka is egy-két elpöntyögött hozzászólásával megrökönyített. Van ilyen szó egyáltalán?
Szóval leültem és elmondtam nekik, hogy nem illik csúfolni senkit. Mindenkinek rosszul esik. Nekik is. 
Nem értem, mi történhetett. Kicsinek annyira toleránsak voltak mindennel és mindenkivel szemben. De az évek szállásával változnak. 
Így rákérdeztem.
De hát mástól is hallotta. Még tőlem is! 
Micsoda? Tőlem?Tuti nem!
Aztán esz…

Hogyan írok én

Kép
Nem tudom mennyire ismer engem az, aki követi e bloggomat (is). 
Ugyan is van még kettő. Az első, egy könyves blog, ahol természetesen a könyv olvasásaimat tartom számon, írókkal készítek interjúkat és hasonlók, mivel nagy könyvmoly vagyok. Ő volt az első. Szeretek rengeteget írni, beszélni. De azon a felületen csak könyvekről tehetem, maximum filmekről.
Aztán mivel imádok sütni, főzni, így a másik konyhás blog receptekkel, képekkel. De ő még gyerekcipőben jár. Nem is nagyon promotálom.
Ez a blog ebből a kettőből nőtte ki magát. Hiszen oly nagy a dumálási vágyam. 
Hogy milyen blog akar lenni? Családi, elmélkedő, önkifejező? A csuda se tudja. Vegyesvágott. talán kialakul majd idővel.
Addig is elmesélem, hogyan szoktam és mikor írni. 3 gyerek anyukájaként, hatalmas házzal, háztartással nem könnyű frissen tartani a blogokat is. Van, hogy pár perc nyugi van mikor meséznek, nem gyilkolja a két nagyobb egymást, hanem szépen eljátszanak ketten, a kicsi meg épp világotfedezfelalábomnál. Vagy éjjel…

Ellentmondásos anyaság

Kép
Fura ellentmondások tárháza az anyai lét, jöttem rá a minap, mikor az esti fürdéshez készültünk.

Alig várjuk, hogy a pocakba kerüljön a hőn áhított baba, majd alig várjuk, hogy kikerüljön onnan.
Alig bírjuk kivárni, hogy a minimanó megnőjön, önellátó legyen, majd visszasírjuk amikor még kicsi volt vagy a pocakban élt.
Úgy várjuk már, mikor végre beszélni kezd, majd nehezen tudjuk kivárni, hogy végre elhallgasson egy kicsit és élvezhessük legalább egy percig a csendet.
Nagyon várjuk, hogy felálljon és szaladni kezdjen, majd ezen elfáradva visszasírjuk, mikor még békésen feküdt csak. 
Egy órás altatás után már a francba kívánunk minden csecsemő tanácsadó könyvet és tippet, csak aludjon végre el, aztán meg úgy várjuk hogy felébredjen, halljuk újra a hangját és lássuk szaladgálni.
Mikor lesz végre pár szabad óránk önmagunkra és a sok dologra? Aztán mikor ránk szakad, azt sem tudjuk mit kezdjünk vele.
Elolvasunk minden tanácsadó könyvet, elveink lesznek, majd megszületik a baba és mindent elfelej…

Baba élet

Kép
Ülök a besötétített szobában, a kedvenc fotelomban. Este 11 óra van. Minden csendes. Mindenki alszik, kivéve én.
Babus békésen, félig álomittasan szuszog a kezemben, jóllakottan. Hamarosan elalszik. Csukódnak a pillák. 
Én még elmélázok, míg elalszik.
Vajon e cuki tappancsok tulajdonosa milyen felnőtt lesz? Hogy fog kinézni? Vajon lesz családja? Mi lesz a hivatása? Miket fog szeretni? Milyen életutat jár be majd?
Boldog lesz-e? Ez a legfontosabb kérdés. Fél kezem odaadnám már most, ha biztosíthatnám e dolgot. De mindhármuknak. Ők az én pici szíveim.
Elraktározom ezt az érzést. A baba illatot. A szeretetet, amit érzek. A hangulatot. A szépet. Aztán később, mikor messzire sodorja az élet őket, visszaemlékszem e emlékre.
Dobozolnám e pillanatot örökre...
Elaludt. Én is fáradt vagyok. Nyújtanám még e percet, de inkább leteszem az ágyikójába és én is aludni térek az élet nagy kérdései helyett.