2016. október 1., szombat

Aminek örülnék úgy általában

,Pár dolog, amit kinéztem és jó lenne ha...
http://www.pocaktamasz.hu/




Bamibidekor






http://www.babyinside.hu/







http://shop.magyarinda.hu/



http://www.gyerekszobafalmatrica.hu/




http://bolthely.hu/kismamaruha

https://www.facebook.com/BerryBabyMagyarorszag/



2016. szeptember 26., hétfő

Babakocsi vásárlás...

Babakocsi vásárlás és az én nagy kálváriám.
Túl sok szempont, túl sok tapasztalat van már. 
3 babakocsit fogyasztottam el.
Az első egy nagy batár. Megbízható, hóban is tolható, jól téliesíthető. Sajna a műanyag dolgok kopnak és letörnek, eltörnek. A huzata bírja még, de sok dolog cserés. És nincs az az isten, hogy egy normál méretű csomagtartóba beférjen és egy légyen kívül mást is mellé lehessen szuszakolni.
Aztán vettünk egy kicsire csukható kis sportkocsit későbbre, amit megbántam. Nem lehetett téliesíteni, nyáron mindenhol besütött a nap, a jó márkája ellenére az anyaga alig használat után szakadt és nem lehetett aludni benne a babának.
Végül vettem egy ezer éves, több gyerkőcön átmenő, olcsó, ám jól csukható és szép babakocsit. De használt volt. És az anyaga foszlik, a műanyag részei karcolódnak, kopnak szintén. Ezek már nem javítható hibák sajnos.
Na akkor új babakocsi vásárlás ismét...
Megint a sűrűjében találtam magam 6 év után és jó pár 10e ft-tal többért.
Nézegetem a kínálatot.
Hol az ára, hol a súlya, hol a mérete vagy összecsukhatósága nincs kiírva vagy kiderül, hogy nem kapható...
Tudom túl sok elvárásom van. Vagy annyira mégsem?
Miért olyan nagy kérés, hogy esernyőre csukható legyen, 3 részes(bébiülés, mózes, sport rész), ne legyen 10 kiló fölötti a súlya, egyenes tolókarja legyen és velem szemben legyen a baba, na meg ne 100000ft-os vagy afölötti áron? És ne huplilila vagy neon színű, esetleg hófehér vagy tök fekete legyen?Szépek ezek a színek is, de kevésbé kényes vagy nagyon lányos/fiúsat szeretnék.

Jól lehessen télen is közlekedni vele és téliesíteni zsákkal, és nyáron se a baba szemébe süssön a nap a kicsi napellenzője miatt.
Használt kocsi vásárlásból is megjöttem. Nem olyan volt, mint kellene. Így nem merek egy újabba gond nélkül bele ugrani. Főként hogy annyi becsapásról hall már az ember.
Így csak nézegetem és nézegetem a babakocsikat és egyre jobban berágok! A végén veszek még egy kendőt és abban hordozom télen-nyáron, kocsi helyett. Vagy ilyen áron veszek egy utánfutót vagy egy batár használt autót inkább.
Mi a franciért vegyek 200e ft-os babakocsit? Még ha megtehetném sem vennék, mert felesleges. Nem jobb, mint a 100e Ft-os. A gyereknek sem lesz sokkal jobb, mint az olcsóbb.És nekem sem kényelmesebb vagy kevesebb sétálással járó. Nem biztos, hogy a nagy, neves kocsi tényleg használhatóbb, megbízhatóbb, tartósabb.
Aki kocsivásárlás előtt áll, jól fontolja meg, milyet vesz. Nem a márka vagy az ár magassága számít(utóbbi azért sokaknak igen sajnos, mert nem teheti meg mindenki, hogy egy kisebb vagyont költsön rá, és lehet alig használja), hanem hogy mikor és mire használod!
Figyelj arra, hogy:
- befér-e a csomagtartóba, mekkorára csukható, befér-e más is még mellé
- mennyire könnyen csukható, ha kezedbe van a baba és csomag is
- tömegközlekedsz-e vele, lépcsőzöl-e, mert akkor a súlya és a kerekek mérete sem mindegy
- télen téliesíthető-e, nyáron nem süt-e be a nap
- megfordíthatóak-e a kocsi vázára rakható mózes, sport rész vagy sem, mert néha a baba szeretne téged látni, de van hogy a nagyvilágra figyelne jobban
- a huzat színe annyira nem fontos, esetleg a kényessége és a napszívás miattfigyelj rá
- milyen a huzat anyaga, mosható-e, könnyen levehető-e, kopik-e a szín
- a baba életkorának megfelel-e (újszülöttnél a vízszintesig döntés vagy mózes rész fontos)
- meddig akarod használni,  figyelj, hogy veszel újszülött kocsit és később sportosat a nagyobb gyereknek vagy egyben legyen,  autósülést akarsz-e csatlakoztatni hozzá vagy azt külön 
- az apró részletek is fontosak, van e egyéb tartozéka(esővédő, táska, háló...)
- milyen utakon sétálsz, mert nem mindegy a kerekek száma, mérete, milyensége és minősége
- lehet-e hozzá kapni külön alkatrészt, ha kopik, törik, javítható-e
Most nagyjából ennyi, ami eszembe jutott.
Jó vásárlást és kevesebb ideget, mint nekem:)
Én azóta is babakocsi nélkül. Van még 4 hónapom megtalálni az igazit vagy gyűjtögetni bőven!
Valaki mondja meg nekem, hogy egy alig alkatrészes, alig anyagos kis valamiben, amit nem 10 évi használatra készítenek, mi a jó franc kerül 100-200-300-400e Ft-ba?
Miért olyan drágák?
Tudom a többi babadolog is az, mert a szülő tuti megveszi. Na de ennyire?Szükséges ez?
És mutasson már rá valaki legyen szíves, hogy a 400 e ft-os kocsi mivel tudd többet, mivel jobb, mint az olcsó társai?


2016. július 19., kedd

Egy újabb téma a babaváráshoz





Nos, azt hiszem nem kellene internetes portálokat olvasnom, mert csak felbőszítem magam vele.
Minap olvasom, hogy büszkén viseljünk kétrészes fürdőruhát, azaz bikinit akkor is ha kismamák vagyunk vagy már szültünk és nyoma maradt(csíkok, császáros heg).
Nem tetszik nekem a csíkos hasam. de ha strandra megyek, akkor a gyerekeimért teszem, nem azért, mert szeretem. És nem érdekel, ki mit gondol rólam, max a férjem véleménye érint. Nem vagyok tökéletes. Sosem voltam az. De nem szeretem az egybe fürdőruhákat, mert megfázik a vesém, ha a vizes göncben vagyok. A bikini hamarabb szárad, azzal kevesebb a gondom.
Ezért húzok én bikinit.
Na de ha nem ez lenne az oka, akkor is, miért kellene zsákba mennem?
Senki sem tökéletes.
De nem azért megyek, hogy mások testét mustrálgassam.
Más se tegye. Ha zavarja a pocakom vagy a csíkjaim, akkor ne nézzen rám.
Én sem nézem meg a férfiak szőrös hátát, sörpocakját, igénytelenségét. 
Nem nézem meg a kis fruskák szelfizgetését, önimádatukat. 
Nem nézem meg a vékonykák pálcika lábát-kezét. 
Nem nézem meg mások hurkáit. maximum magamban megjegyzem, hogy arra a fenékre nem vennék fel én személy szerint tangát. De ha ő megteszi, az ő dolga. Miért zavarjon az engem?
Nem nézem meg a cicababák mindent megmutató alig fürdőruháit vagy a szilikon cicit. 
A narancsbőrét sem figyelgetem senkinek vagy a vénáit, görbe lábát.
Mert egyszerűen nem ezért megyek a strandra, hanem hogy a gyerkőckéim jól érezzék maguk és a lehetőséghez képest én is. 
Igen, ez a pőre valóság!
Senki sem tökéletes. Mindenkinek akad takargatnivalója.
Vagy csak a tökéletes testű nőknek és férfiaknak van létjogosultsága a strandon? Kötve hiszem, mert akkor mindegyik tönkre menne.
Mindenki öltözzön úgy, ahogy kedve tartja és pénztárcájához mérten. Ha ez azzal jár, hogy kiteszem a csíkos hasam, akkor kiteszem. mert nekem így jó. És nem érdekel más véleménye. El lehet fordulni s nem engem bámulni. De ha megnéz, engem az sem zavar. 
Szültem, anyuka vagyok és nyoma maradt. Eltüntetni nem tudom. De eldugni sem fogom szimplán azért, mert másnak nem tetszik.
Mindenki foglalkozzon a saját fürdőruhájával, testével és ne mások felett ítélkezzen. 
Jó esetben azért menjen fürdeni, mert meleg van és jól érzi magát a strandon!

2016. július 11., hétfő

Öltözködés és babavárás


Minap olvastam egy cikket, ahol anyukát kigúnyolták, mert túl nagy a hasa. Ez nem is oly meglepő. Van ilyen. Egyik kismamát a nagy hasa miatt szólják meg, a másikat meg azért, mert nem látszik a hasa. Alkati dolog ez, de az emberek szeretnek vele dobálózni.
Ami engem megdöbbentett,az nem is ez volt, hanem a cikk alatt talált kommentek. Sokak szerint egy kismama ne húzzon szűket, ne húzzon fürdőruhát, hanem illik minimum zsákot húzni vagy elbújni a 9 hónap alatt, de semmiképpen sem kitenni a pocakot, hogy látszódjon.
Nem azt mondom, hogy húzzunk második bőr szintű tapadós ruhát. De miért kellene formátlan, nagy pólókba bújtatnunk a hasunk? Miért ne vehetnénk fel ugyan úgy fürdőruhát, ha fürdeni megyünk, mint a túlsúlyos nők vagy éppen a hurkapálca vékonyságúak, narancsbőrősek vagy magamutogató, mindent kitevő nőcik?
Nem illik? Maradjunk otthon?
Sokszor látom az elítélő nézéseket, mikor egy kismama megjelenik bármilyen rendezvényen, bulin, strandon. Miért? 
Zárkózzunk be, míg meglesz a kicsi? Aztán meg míg szoptatunk? Utána már a hangos gyerek miatt ne menjünk sehová?
Hova fajul ez a világ így?




A képek innen valók:
http://www.csinimami.hu/

Terhesség


Terhesség. Nem szeretem ezt a szót, kitalálhatnának valami szebbet, mint a várandóság vagy hasonló. De ez a legtöbbet közszájon forgó szó mégis.
Mindegy.

Azt hinné az ember, hogy harmadik baba várásának kezdetén már rutinos az ember. Ismeri a teste jelzéseit. 
Tudja mit-mi-mikor-hol.
Szemernyi kétség sincs benne. 
De én valahogy fordítva működöm.
Hiába éltem már át kétszer viszonylag gondtalanul, de most extrán jár az agyam, ezer kérdés, kétség, kétely van bennem. 
Félsz. Várás. Idegesség...

2016. július 9., szombat

Titok

Rég jártam erre. Kevés volt a történés, illetve inkább sok, de nem olyan, amiről írnék, írhatnék, érdekes lenne.

De egy dolgot megosztanék veletek.

Van egy titkom. Igazából kettőnknek van titka férjjel.
Cinkossá tesz minket. Néha összemosolygunk. Egy-egy történés, beszélgetés alatt összenézünk. Van egy titkunk, amit csak ketten tudunk és még nem szívesen avatunk be senki mást.
Olyan jó kicsit megtartani, dédelgetni ezt a kis meglepetést. 
Elemezgetni, elmélkedni, tervezgetni...

És most már ti is tudjátok. De már sokan sejtik vagy látják.

2016. május 17., kedd

Kérdőjel


Anyuka vagyok.
Szeretem őket és a legjobbat akarom nekik. Mint a legtöbb anyuka. (Szándékosan nem úgy írom, hogy minden anyuka. Nem, mert nem mindenki. Van, akit nem neveznék anyukának sehogy sem. Nem illeti meg ez a név.)
De amikor megkérdőjelezik az anyukaságomat, a hozzáértésemet, a kompetenciámat, rettentően dühös tudok lenni.
Biztos kell neki az a sapka?Nem fog megfulladni?
Nem éhes az a gyerek? Miért sír? Ne szólj rá, hisz gyerek! Szólj már rá, mert hangos! Miért ne kaphatna még egy csokit?...és így tovább.
Frász kerülget.
Miért kell idegennek/kevésbé ismerősnek/utcabelinek/látásból ismertnek/rokonnak/barátnak beleszólni az életébe, a döntéseibe, ha gyerekről van szó?
Mindenki tud nevelni ilyenkor. Mindenkinek van tanácsa kéretlenül is. Vajon miért szólunk be akaratlanul is vagy akarattal? Miért zavar, ha a Julcsi nem adott a gyerekére sapkát, amikor mi igen?Miért zavar, ha valaki máshogy látja az élet dolgait, a gyereknevelés nehézségeit, mint mi?
Miért nem lehet csak szó nélkül hagyni? 
Majd ő eldönti, nekik hogy a legjobb...
És főként miért kell a szülő tekintélyét megkérdőjelezni a gyermeke jelenlétében? Aláásni az önbizalmát?

2016. április 29., péntek

Dísztópiás könyvek világa




Tegnap sétáltam az oviba, mint rendesen minden nap. 
Közben néztem a sok szépen illatozó virágot, a színes fákat. Hallgattam a madarak csicsergését. 
Aztán elfogott a vágy, hogy mindezt megírjam. Elmeséljem. Elmentsem. Kivonatoljam a jövő korának.
Eszembe jutott a rengeteg disztópikus könyv, ahol teljesen más világban él az ember. Rendszerint növények, állatok nélkül. 
Hol a metró légsötétjében, hol egy toronyba zárva, vagy egy nagy járműben. 
Él az emberiség, bármilyen körülmények között. Mindent túlél. Mert egy nagy túlélő és mindenhez alkalmazkodik.
De élet az olyan, ahol nem járkálhatsz szabadon? Nem hallod a méhek zümmögését? Egy darab állattal sem találkozol?
Nem nézegetheted a gyönyörűséges növényeket?
Azt hiszem nem élnék a könyveim lapjain...

2016. április 27., szerda

Találékony anyuka





A gyerekek az ételben szeretik a megszokottat, a stabilitást,  és makacsul tartják maguk egy új étel bevezetése ellen.
Ráadásul határozott elképzeléseik vannak, mit nem hajlandóak megenni. Sőt, megkóstolni sem, ha egyszer nem szimpi a színe, állaga...
Az anyukák pedig eléggé találékonyak. 
Tegyük vonzóbbá az egészségesebb ételeket, hátha megkóstolják mégis. Kicsit hallgassuk el, mi került az adott ételbe. Változtassuk át, kapjon új köntöst az a zöldség, gyümölcs...
Így született nálunk:
spenótos tészta a spenót helyett
a lekváros tejbegríz cukor nélkül
a zöldséges mártogatós tejfölbe
a zöldséges fasírt
a gyümölcssalátába eldugott olyan gyümi, amit nem szeretnek
cukkinis muffin
házi müzli, ha a méz nem megy a torokfájósnak
tojásos nokedli, amibe a tojást rejtettem el alaposan
húsos makaróni helyett paradicsomos tészta
...és még számos étel.

Már csak a friss zöldség evésre kellene a lányokat rászoktatnom. 
És nem, a zöldségvonat és hasonlók sem jöttek be sajna.





Jó tudni, hogy azért kicselezhetőek néha.
Mert megeszik a cukor és liszt nélküli muffinomat, a diétás amerikai palacsintámat és a minden mentes sütiket, a pudingomat, ami cukrot nem tartalmaz...

Nektek van ilyen ételetek, praktikátok, ötletetek?


2016. április 14., csütörtök

Az én időm






Síri csend van itthon. Nagyobbik oviban, kicsi pedig az imént aludt el. Ilyenkor jön a dilemma.
Jó, de akkor most mit csináljak?
Hirtelen ezer ötlet a fejemben és nem is tudom, melyikkel kezdjem. Bele kapok kicsit ebbe is, meg abba is. Végül úgy elmegy az idő, hogy azt veszem észre, kel a babus és nem csináltam semmi jelentőségteljeset.

- Fejezzem be az elkezdett takarítást? Teregessek ki, mosogassak el, töröljek port addig vagy a régóta esedékes ablakpucolást ejtsem meg?Így tuti nem zavar meg a törpe. De ezt máskor is meg tudom csinálni. Fáradt is vagyok...

- Aludjak, így bepótolva az éjszakai elmaradásomat? Igaz kipihentebb, nyugodtabb leszek, de semmit nem csináltam.

- Színezzek, olvassak, nézzem meg a kedvenc sorozatomat (esetemben írjam meg az elmaradt recit, vagy pötyögjem be a magvas és/vagy unalmas gondolataimat?)

- Vagy, hogy ne csak az elmém pallérozzam, kezdjek egy rövid kis testmozgásba, hogy ki is nézzek valahogy, tegyek az egészségemért?

- Süssek/főzzek valami finomat, hogy vacsorára már ne kelljen és legyen több időnk játszani, a szabadban tartózkodni az esti fürdetésig?

- Merüljek el egy jó kis illatos, forró fürdőben relaxálva?

- Vagy végre vegyek egy mély levegőt, igyam meg a reggeli óta halogatott kávémat nyugodtan és kicsit üljek le a számítógép elé pötyögni, társas kapcsolatokat építeni?

Hát ez az én kis dilemmám minden délután!
Aztán tuti csenget valaki, felzajongják a csemetét vagy csak úgy felsír és hagyhatom abba, amit elkezdtem. Esetleg ide-oda kapkodva próbálok mindenből egy kicsit csenni az időmbe...
De már ébred. 
Aranyosan elsőnek halkan mondja, hogy:
- Anya.
Aztán még erőteljesebben. 

Mikor benyitok a szobájába mosolyogva fogad és már csacsog is.:)

2016. április 13., szerda

Szeretem


Szeretem a tavaszt.
Szeretem a virágokat, a szépségüket, az illatukat.
Ahogy kibújnak, zöldellnek, virágzanak, betelítik minden érzékszervedet.
Ahogy egy udvart otthonossá tesznek. A méhek, darazsak bongását.
Ülni a fotelban és nézni a színeket.
De a gaz minek nő?
Nem szeretek gazolni, kapálni, gyomlálni...

2016. április 4., hétfő

Erőszak


Te ott! Hé!!!!!!!!!!Igen, te! És ön is uram! Ön is hölgyem, aki elfelejti, milyen nőnek lenni.
Tessék figyelni és olvasni! 

A mai téma a nők bántalmazása, megerőszakolása, a bántalmazott kislányok, családon belüli erőszaka, erőszakolása, az egykori barátnő, ismerős lány bántása, az utcán megtámadott ismeretlen nő megerőszakolása!
Mert dühít! Éget! Tehetetlen vagyok! Fáj! Bánt! 
Sosem bántott és erőszakolt meg senki(addig éljen is, mert én nem fogom hagyni magam, halálomig küzdök ellene, az tuti!). Sosem voltam ilyen helyzetben szerencsére és nem is szeretnék sosem. De a sosem az nem jelenti azt, hogy SOHA SEM lehetek ilyen helyzetben.
Egyszerűen mi folyik itt és máshol a nők bántalmazása, erőszaka, elnyomása ellen? Semmi! Egy nagy büdös semmi!
 Kifigurázzák. Meggyanúsítják, hogy ő tehet róla, miért nem védekezett, szorította össze a lábát vagy hagyta magát, miért volt ott, ahol vagy pont akkor...és sorolhatnám a nap mint nap szembe jövő brutális valóságot!
És ahogy sokan látják. 
Mert kiöltözött. Mert kihívóan viselkedett. Mert beparfümözte magát. Mert a felesége. Mert kiprovokálta. Mert megérdemli.
Egy nagy frászt!
Senki sem érdemel még hasonlót sem!

(Nem)Kedves erőszaktevő! Mit szólna, ha az anyjával bánnának így vagy a húgával, lányával, mint ahogy ön bánik az ismert/ismeretlen hölggyel?
Mit szólna, ha az ön beleegyezése nélkül tennének önbe valamit, amit nem szeretne? Vagy verné laposra öntől kétszer nagyobb kétajtós szekrény?
Nem értette, hogy a hölgy nem akarja? Nem kéri a társaságát és mást sem? Keressen olyan prédát, aki vállalja. Szép számmal található olyan is!
Önnek miért jó az, ha a nőnek nem? Miért öröm egy gyengébbet megütni?Bántani bármilyen eszközzel? Nem értem! Komolyan. Magyarázza már el! Használja ütésre a boxzsákot vagy törjön tányért!

Ön az bírónő, akihez szólok. Milyen alapon ítéli el a bántalmazott/erőszakolt nőt? Ön is járhat még így! Akkor ön lesz a hibás? Nem a férfi, aki kihasználta  a gyengeségét?
Nem kívánok ilyet, de megtapasztalás után változtatna a véleménye, az fix.
Bíróúr az ön gyermeke/felesége/anyja is lehetne egy közülük. Akkor is így ítélne?
Csoportos nemi erőszakért 2 év? Nehogy már? Nem bolti lopás ez, hanem sokkal de sokkal súlyosabb dolog!

És aki látja, de nem tesz ellene semmit? Könnyű elfordítani a fejet, mint másnak segíteni?Hol az embersége?Tud így tükörbe nézni?

És aki ezen viccelődik, az milyen személyiségű ember? Ember egyáltalán, Más fájdalmán, bélyegén, szégyenén, tehetetlenségén nevetni?

Mi folyik itt kedves világ?
Miért nem védjük meg a gyengébbeket szóval és tettel is?

Ne hagyjátok magatok nőtársaim!

http://nane.hu/

Elmaradás



Mostanában nagyon elmaradtak a postjaim. 
Nem azért, mert nem jár semmi a fejemben vagy nincs téma, történés, hanem egyszerűen időm nincs.
Ráadásul ez a szép idő kicsalogatja az embert egész napra és nem engedi be. 
Imádom a tavaszt, a nem túl meleget, az illatokat.
A kertészkedést annyira már nem, pedig abból is jut bőven. 
De lehet szaladgálni, nagyokat sétálni a friss levegőn és ez teszi kis a mindennapjaimat most. Aztán majd beindulok ismét, ha lesz jelentős mondanivalóm és végre időm is.

2016. március 25., péntek

Mi van a világgal?

Ez nem könyves blog. De olyanom is van. Onnan ragadnék ki pár gondolatot.
Ráadásul egy könyv és a minap történt szörnyűségekre valahogy reagálnom kell. 
El kell mondanom, mit érzek a döbbeneten, fájdalmon kívül.

"Azt, hogy felnyissa azoknak a szemét, akik nem akarnak látni, hogy kihúzza a dugót azoknak a füléből, akik nem akarnak hallani, hogy gondolatokat ébresszen azokban, akik nem akarnak gondolkodni."

Oriana Fallaci : A harag és a büszkeség

Nagyon is aktuális az írónő mondanivalója. 

A jelenleg folyó terrorizmusról szól. Az iszlám és a keresztények háborújáról. De ez már több annál. Ember harcol ember ellen. Ha harcnak lehet nevezni azt, ahogy Európa térdre kényszerül minden egyes bomba robbanásánál. Azok halnak meg, akik nem tehetnek semmiről.
Vajon meddig tűr még a köznép? Meddig hagyja, hogy folytatódjanak a terrorcselekmények? Érkezzenek az újabbnál újabb beszivárgók? Hogy a nagykutyák csak önmagukkal, a tetszelgéssel, a hibák halmozásával, szavazat vadászattal, a másik fél hibáztatásával legyenek elfoglalva?
Oriana ténylegesen felszólal. Egy harcos amazon, Kiáll az igazáért. Mer ellent mondani. Szembe menni mindenkivel és meri mindezt könyvbe foglalni! Tisztelem érte! 
Ezt megspékeli a hosszabb lélegzetű levelébe saját tapasztalatokkal, tényekkel, feltételezésekkel, élményekkel.
Felszólal a terrorizmus ellen, de az ezt hagyók ellen is! Konkrét személyek, városnevek is a pakliba kerülnek. 
Féltem az írónő életét.

Kicsit zavaros katyvasz a "levél". Érződik, hogy nem könyvnek indult. Hogy a düh beszél az írónőből. Az elkeseredés, a cselekvésképtelenség. Mivel ő író, az egyetlen fegyveréhez nyúl és ír.

Kiírja önmagából az érzéseit, gondolatait, az idegességét, bánatát, féltését...
Egy érzelmi bomba ez a könyv és remélem, legalább akkorát robban, mint Franciaországnál vagy Brüsszelnél. 
Végre tegyen valaki valamit!
Oriana pedig írjon még több könyvet, mert imádom, ahogy ír. Nem foglalkoztatott a káromkodása, a vulgáris kifejezések, a dühe és kifakadásai,  semmi az égadta világon.
Lehet homokba dugni a fejünk, lehet vitába szállni, elfordítani a fejünk, nem tenni semmit, más nézeteket vallani, de a könyvet érdemes elolvasni!
Jegyezzétek meg a nevet, mert érdemes. 
Oriana Fallaci
Egy megmondó ember, egy nagyszerű író, akivel számolni kell.

Nem szeretek a blogon politizálni. Ezután sem fogom. 

De a könyvet akkor is ajánlom figyelmetekbe!

Végre tegyen valaki valamit!
A gyerekeink rettegve fognak felnőni? 
Nem mehetnek ki az utcára anélkül, hogy ne legyen gyomorgörcsöm? 
Ne lehessen szabadon menni Európa szerte? 
Majd ők is burkát fognak viselni?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejemben.

Mit érezhetett, aki jelen volt egy robbanásnál? 
Vagy akinek a szerettei ott voltak és aggódhatott értük?
Akinek valakije elment ilyen méltatlan körülmények között? 
Vagy aki még küzd, hogy maradhasson?

És ami rohadtul nem érdekel!
Hogy érez a robbantó? Vagy a családja? 

Vagy akik aljasul kitervelték?

2016. március 22., kedd

Utazás




Maga a szó csodálatos, hogy utazás. 
Ezer kalandot foglal magában, napfényt, havat, szivárványt, mosolyt, az elnyalt fagyi emlékét és még ezer boldog és kevésbé boldog pillanatot.
Mióta gyerekeim vannak, azóta kevesebbet megyünk még a szomszéd faluba is, de az az utazás még több emlékkel, jelentőséggel bír. 
Ráadásul már a bepakolás és az oda út is nagy kaland.
Hisz magadnak beteszel egy kisebb utazásra innivalót, nagyobbra váltás ruhát, némi élelmet és kész. 
Na de gyerekkel a boltba is elmerészkedni kész túlélőtúra!
Kell a dinó feltétlenül és a ronda, loncsos cica is. Mesekönyv is kell. Igaz tudsz millió mesét fejből, de az nem jó. 
Kell innivaló és tuti nem az, amit csomagoltál. 
Kell némi keksz, macika, kifli csücske bármi, nehogy fél perc alatt éhen halljanak a gyerekek. 
Kell váltás ruha, mert naná, hogy leönti magát a gyerek, beleül a legnagyobb koromba, koszba vidáman.
És akkor ne is beszüljünk a pelenkáról, váltás kisbugyiról, popsitörlőről, zsepiről, wc-papírrol, kéz fertőtlenítőről...
És már tele is a kis csomag. 
Neked hol maradt benne helyed? Sehol! Kell egy nagyobb táska.
Újra pakolás egy eggyel nagyobb táskába. Ahová már talán fér neked is némi cucc és a pénztárcád, telefonod, lakáskulcsod, könyved.
Végül azt veszed észre, hogy egy 10 perces sétára hajókofferrel indulsz el otthonról.
Ami kell is, mert hazafelé a rengeteg szedett kisvirágtól és kavicskáktól(kavicsóka lányom tolmácsolásában) roskadoznak. A döglött verebet is bepakolná, ha nem lépnél elég gyorsan közbe...
De egy élmény. mert este nagy boldogan, kipirulva meséli a "nagy" sétátok a sarki boltig, ha olyanja van. 
Kell az élmény neki és neked is!
És ez olyan jó...
Elpakolod mosolyát az emlékeid legmélyére, hogy sötétebb napokon legyen mit elővenned és leporolnod, élvezned. 
A sikongatását, ahogy szalad vagy ibolyát szed és talán ez lesz az első ami eszedbe jut majd róla. Hisz oly gyorsan nő!

2016. március 21., hétfő

Gyerekekkel csuda klassz az élet!




Szeretem a gyerekeimet, ez nem kérdés. 
Mindenki(remélem) szereti a gyerekeit. Vagy szeretne majd. Vagy valaki gyerekeit szereti majd...
Minap szembe jött egy vicces kis dolog, ami leírja, miért is jó, hogy vannak gyerekeid, mert büntetlenül, zizinek nézés nélkül csinálhatsz mindenféle dolgokat. Élvezheted anélkül, hogy furán néznének rád.
Akkor lássuk én mit csinálok a gyerekekkel:
- Meséket nézünk. Néha jobban élvezzük, mint a gyerkőcök.
- Trambulinon ugrálunk.
- Színezünk, rajzolunk.
- Mondókákat mondunk vagy énekelünk az utcán.
- Sikítozunk csak úgy. Vagy kiabálhatunk. Jó stressz levezető.
- Ugrálhatunk két lábbal, egy lábbal és a legnagyobb pocsolyába is beleugorhatunk.
- Járhatunk játszóházba, állatkertbe, tropicáriumba, fagyizóba ...
- Süthetünk sütit, tortát csak is kizárólag a gyerekek kedvéért. Még véletlenül sem magunkért, mert diétázunk.
- Maszatolhatunk festékkel  vagy gyurmázok a gyerekkel  címszóval.
- Szaladgálhatunk az utcán, kertben, szigorúan a gyerek után. Edzésnek is beillik, csak ez mókásabb.
- Szedhetünk az árokparton virágot(ibolyát) romantikus énünk kielégítésére.
- Lehet kézzel(lábbal) enni, kés-villa nélkül, csak hogy a gyerek is megtanuljon egyedül enni. 
- Össze nem passzoló ételeket a tányérra halmozni, csak a csemete kedvéért.
- Felülhetünk kisvonatra, körforgóra, de csak a gyerek miatt. Nem vállalnánk be azokat a nagy, fényes, forgó izéket amúgy sem, ahol mindenki sikítozik, de ez a kicsi vonat pont megfelel.
-Focizhatunk, labdázhatunk, rollerezhetünk büntetlenül.
- Mikulást, nyuszit kergetni, csak hogy lássuk. készülni neki és dekorálni.
- Szülinapi partyt rendezni a gyerekeknek nagy csínadrattával, agyon díszíteni a lakást, giccspartyt csinálni belőle. Cicomázni...Szerintem minket jobban érdekel a rengeteg lufi, mint a csöppségeket.
- Együtt beöltözni egyformára a gyerekkel.
- Bicózhatunk cél nélkül, időbeosztás nélkül, csak a valahová menni kell érzés kedvéért. Ugyan ez vonatkozik a babakocsis órák hosszas sétálásokra is.
- Elmehetünk a vásárba, búcsúra csak megnézni a sok csilli-villi dolgot, hisz a gyereket biztos érdekelni fogja.
-

...
És még tudnám sorolni szerintem elég hosszú ideig.
Nektek mi jut az eszetekbe?


2016. március 13., vasárnap

Vicces post


Kezdem egyre jobban imádni ezt a blogot. 
Ha a rózsaszín kis hajszárítómról van kedvem írni, akkor arról írok.
Mint ahogy most is teszem. 
Maximum becsukjátok az ablakot és kiléptek vagy kacagtok egy jót.



Szóval van nekem egy tünci-münci, picike kis rózsaszín hajszárítóm. Mikor hazaállítottam vele férj egyszerűen kinevetett. Kérdezte is, hogy milyen gyerekjátékot vettem a leendő babánknak. Pedig nem gyermekjáték, hanem egy kicsi, összecsukható hajszárító, cukika rózsaszín kis hátitáskával, ami műanyag.
Gondoltam, utazáshoz jó lesz, kibír pár alkalmat és kész.
Ez volt kb 5 éve. Azóta eltemettem három vagy négy nagy hajszárítót is, de ez a pici bírja. Ha azt számoljuk, hogy heti 3 alkalmat tuti visz télen, nyáron, ráadásul elég hosszú hajat, akkor egy ász!
Mindent kibír!
Már nem is veszek új gépet. Jó ez nekünk, míg viszi.
Szóval ne ítélj előre!


2016. március 9., szerda

Utazás




Utazok kocsival. 
Mivel nem én vezetek(nem tudok amúgy sem), így bámulok kifelé és mindenféléken agyalok, miközben elsuhan mellettem a táj. 
Vajon azokat a fákat miért vágták ki?
És az a nagy göcsörtös miért maradt meg, majd kidőlve már? Mi alapján választják ki, mely marad és melyik mehet?
Város következik. 
Nézem a házakat, a függönyözött ablakokat és találgatok, melyikben ki lakhat. 
Abban a takaros, tiszta kertesben egy idős házaspár talán. A másikban, a hatalmas palotában talán egy egyedülálló férfi, aki élvezi az életét és a megkeresett milliókat. 
Abban a hintás házban biztosan két kislány lakik a szüleivel, csak most oviban vannak.
Az a szép függönyösben meg biztosan egy háziasszony készíti az ebédet pont.
Az a hatalmas házat ki hagyhatta el? Látszik, hogy elhagyatott, mindent benőtt a gaz. Átveszi a hatalmat a növényzet. Milyen jó helye lenne egy rászoruló családnak talán...
A másikat most vakolják, festik. Hogy fognak örülni a lakók, ha elkészül és szép lesz.
A másik, kissé elhanyagolt udvarán kutya csahol, hallja már a postást. 
Az emberek jönnek-mennek. Munkába készülődnek, a napi teendőiket végzik lankadatlanul. Békés és talányos. Remélem a béke így is marad!

2016. március 6., vasárnap

Terhesség és hízás




Megint felment az agyvizem egy érdekes Norbis és külföldi fitness modell bejegyzésen.
Íme itt elolvashatjátok, megnézhetitek a képeket:
http://ripost.hu/cikk-ez-a-kismama-felrobbantotta-az-internetet-ilyet-meg-nem-lattal

Akkora trend 40 kilót hízni terhesség alatt, mert akkor végre annyit eszek, amennyit szeretnék. Nem odafigyelni magunkra, mert most szabad és ráfoghatom a terhességre.(Ide nem számítanám azokat a kismamákat, akik betegség, vizesedés vagy hasonló okból híznak sokat)
Nem mozogni, mert minek ilyenkor.

Akkora trend fél kilót hízni plusz a baba, magzatvíz súlya. Éheztetni magunkat(is), agyon edzeni, táncolni magunk, a baba szükségleteivel mit sem törődve, csak hogy jól nézzünk ki és megmondhassuk, mi alig híztunk. Dicsekedni vele, hogy esetleges koraszülést kockáztatva hegyet másztunk, szülés előtt fél nappal vagy edzésről esünk be a szülőszobába.

Hahó! Egy dolgot felejtettek el a kedves kismamák és a két trendet támogatók! Méghozzá a legfontosabbat! A gyermeket!
Azért vállaltuk, hogy ő legyen a legfontosabb. 
És egyik trend sem jó neki!

A terhesség egy más állapot. Igaz nem betegség. De egy kevés mozgás, ami állapotnak megfelelő bele fér. Na, ne akkor kezdjünk el pattogni, ugrálni és kirázni a szuszt is a babánkból. 
Elképzeltétek már, mit érezhet bent a baba, mikor ugráltok vele és pattog bent erősen és rázva van? 
Vagy teljes hangerőn hallgathatja a zenét, az érzékeny kis fülével?
Vagy  nagy súllyal nyomod össze, esetleg haspréssel igyekszel összenyomorgatni?
Nagy súllyal, guggolással feszíted a lenti részeid és szerencsés lehetsz, ha nem indul meg a szülés. 
Ja, hogy nem lett baja? Még szerencse.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nem szeretnék arra játszani, hogy hátha nem lesz baja.
A kevés és egyáltalán nem mozgásnál pedig lelassul a véráram, kevesebb oxigén kerül a babához. Eltunyulsz. Nem lesz erőd a szüléshez.
Ide szintén nem említeném azokat, akik komplikációk miatt kifejezetten tiltva vannak a mozgástól! 

A bevitt kalóriáknál szintén ugyan ez a helyzet.
Szerintetek az jó, hogy a baba nem kap semmi kalóriát, mert akkor elhízol? 
Nem azt mondom, hogy ész nélkül egyél. De rendszerint, ha kívánós vagy, akkor a szervezeted, a baba kívánja azt a tápanyagot. Nem ész nélkül kell bevinni a szervezetedbe, de kell valamennyi. Ha kiszórsz mindent, ami hizlal(gyümölcs, szénhidrát...), akkor a baba miből lakjon jól?
Tényleg ilyenkor az a legfontosabb, hogy hogy nézel ki? 
Nem az, hogy megkapjon a baba mindent?

Szerinted ha ész nélkül eszed a kalóriákat, akkor az jó a babának? Valóságos cukorsokkot kap és jobb esetben nem lesz cukros. Talán. De erre játszol, hátha nem lesz az?
Figyelj oda, inkább minőségit egyél és ne mennyiségit. Lehet mértékletességgel is csinálni. Sütit kívánsz? Egyél! De ne egy fél tortát!

Miért nem lehet felfogni, hogy veszélyes mindkét trend? Miért megyünk a média butítása után? Miért kell mindenkinek ugyan úgy kinézni, tenni?
Az arany középutat miért nem lehet megtalálni? 
Nem frusztrálva a többieket, akiknek nem így sikerült, nem így szeretnék?
A kilókat a baba születése után is le lehet adni. 
Edzeni utána is lehet. 
De a babát újra kihordani, megszülni nem lehet. 
Arra törekedjünk, hogy mi szépek legyünk, trendik, annyit ehessünk amennyit akarunk, ugyan azt az életvitel vihessük, mint eddig, vagy arra, hogy egészséges legyen a baba?
Szerintem az utóbbi a fontosabb!

Megvan a normális hízás és napi kalóriabevitel határozva nagyjából, iránymutatónak a terhességnél.
De ez is annyira függ sok mindentől. Kell-e feküdnie a kismamának, kijön-e valami betegsége a terhesség alatt, mekkora súllyal, túlsúllyal vagy alul táplálva kezdte, milyen magas vagy hány éves, mennyire nehezek a csontjai, mekkora a baba...és így tovább.

Ez egy remek cikk, ahol megvannak ezek a mutatók:
http://www.csaladinet.hu/hirek/terhesseg/varandos_eletmod/21502/terhessegi_hizas_szamit_a_suly_mennyit_hizzon_a_kismama_terhessege_soran

Ne érezze már magát rosszul az a leendő anyuka, aki nem hízott 120 kilót és lustálkodott, mert úgy szerette volna, nem evett meg minden létező ételt.

Ne érezze már magát rosszul az a kismami, aki nem csak 4 kilót hízott, salátán élt és agyonedzette magát az izmokért.

Ne felejtsük el, kiért megy ez a cirkusz. A babáért
Ő legyen a legfontosabb!

Egy kétgyermekes anyuka, aki nagyjából normális életet élt, normális kilót szedett fel, normálisan étkezett és mozgott, de kíméletesen, bár feküdt is a babái bent tartásáért és komplikációk miatt is.
Egy anyuka, aki elsőnek 12 kilót hízott, ami nagy részét leadta utána. De többlet súlyból indult és 14 kilót hízott. És jelenleg is mozog, diétázik és szeretne egy harmadik babát is. Továbbá szeretné ezt a hülye cirkuszt elfelejteni örökre, pedig újra és újra szembejön vele az elítélések, indulatok, elvárások garmadája!

Mi a ti véleményetek róla?

És hogy nehogy az legyen, nem vállalom fel önmagam, két kép az első és második terhességem végéről:


                                                                      35 hetesen


                                      33 hetesen



2016. március 5., szombat

Reggelek sokszínűsége




A reggel sokféle.
Néha rohanós, kapkodós, elkésős majdnem. Az nehezen megy. Nehéz az ébredés. Nehéz a napi teendők listája. Türelmetlen.
Aztán máskor napfényesen vidám, kacagtató, együtt birkózós, játékos.
Vagy mesenézős, összebújós, meztelen talpikójú, meghitt.
Szeretem mindegyiket.